Te és Én
Én már nem tudok nélküled élni, hisz megtanitottál tiszta szivből szeretni. Szeretni és gyűlölni utálni és remélni. Én már se látok se hallok.. mindig csak rád gondolok!
Te vagy az ki szivemnek kedves, Te vagy az kiért odaadnék mindent. Te vagy az is ki összetöri szivem, hisz te vagy az ki elérhetetlen nekem.
Egyre több kell belőled, s egyre inkább érzem csak miattad élek. Úgy félek a perctől mikor végleg elhagysz, nem törődsz majd velem, s összetöröd végleg szivem.
De ne jöjjön el a perc, inkább beérem ennyivel. Kevéssel bár..de ez is valami, sőt több mint a semmi!
Mert mindegy,hogy mennyit kapok, és mindegy hanyadik vagyok.. A lényeg,hogy közöm van hozzád, és velem is törődsz néhanapján!
És talán egyszer nem csak sokadik leszek, talán egyszer én leszek a legkedvesebb. Én leszek az kiért mindent megteszel, én leszek az kiért harcolsz ha kell!!
De bárcsak ilyen egyszerű lenne, bárcsak ne fájna a szivem. Ha fáj ha nem akkoris megteszem várok rád ezt megigérhetem!! | |
| |